Kivonulás könyve, 15

1. Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.

2. Az Úr az erõsségem és menedékem, õ lett a szabadítóm. Õ az én Istenem, õt dicsõítem. Õ az atyáim Istene, õt magasztalom.

3. Az Úr nagy harcos, Jahve a neve.

4. A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben.

5. A hullámok elborították õket, úgy merültek a mélybe, mint a kõ.

6. Uram, a jobbod kitûnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget.

7. Dicsõséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette õket, mint a pelyvát.

8. Orrod leheletétõl a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek.

9. Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket.

10. De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította õket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban.

11. Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat mûvelsz.

12. Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte õket.

13. A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez.

14. A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg.

15. Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetõit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett.

16. Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál.

17. Elhoztad õket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette.

18. Az Úr uralkodik örökkön örökké.

19. Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak,

20. akkor Mirjam prófétanõ, Áron nõvére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve.

21. Mirjam így énekelt elõttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette."

22. Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertõl, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna.

23. Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserû volt. Ezért hívják a helyet Marának.

24. A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: "Mit fogunk inni?"

25. Õ az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tõle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé.

26. Így szólt: "Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az õ szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod."

27. Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.