Jób könyve, 39
1. Tudod-e, mikor ellik a kõszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az õzek,
2. tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az idõt, hogy mikor ellenek?
3. Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják.
4. A kisgidák aztán erõsödnek, nõnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza.
5. Szabadságát kitõl kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?
6. Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot.
7. Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását.
8. A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.
9. Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál?
10. Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?
11. Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját?
12. Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérûskertedbe hordja a termésed?
13. Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?
14. Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki õket.
15. Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja.
16. Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága.
17. A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten.
18. De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülõn.
19. Van-e hatalmad, hogy erõt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted?
20. Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erõs prüszkölése rémületet kelt.
21. Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába.
22. Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard elõtt sem hajlandó hátrálni.
23. A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa.
24. Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani.
25. Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messzirõl megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását.
26. Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve?
27. A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba?
28. A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.
29. Onnan kémlelõdik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme.
30. Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.