Trouvé 28 Résultats pour: lovak

  • A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik. (Bírák könyve 5, 22)

  • Az Úr ugyanis szekerek zaját, lovak dobogását és egy hatalmas sereg dübörgését hallatta az arám táborban, úgyhogy így szóltak egymáshoz: "Izrael királya biztos fölbérelte a hetiták királyait meg Egyiptom királyait, hogy rajtaütésszerûen támadjanak meg bennünket." (Királyok II. könyve 7, 6)

  • El is mentek, megszólították a város õreit és hírül adták nekik: "Elmentünk az arám táborba, de nem láttunk és nem hallottunk embert. A lovak ott állnak megkötve, és a szamarak is megkötve. Sátraik szintén úgy vannak, ahogy voltak." (Királyok II. könyve 7, 10)

  • Az egyik szolga ezt válaszolta: "Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el õket, járjanak utána a dolognak." (Királyok II. könyve 7, 13)

  • "Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerõsített városok és fegyverek, (Királyok II. könyve 10, 2)

  • Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg. (Királyok II. könyve 11, 16)

  • Hogy vehetnéd hát fel akkor a harcot uramnak akár egyetlen, legkisebb szolgájával is? Hagyatkozz csak Egyiptomra a lovak és a harci szekerek dolgában! (Királyok II. könyve 18, 24)

  • A lovak száma hétszázharminchat volt, az öszvéreké kétszáznegyvenöt, (Ezdrás könyve 2, 66)

  • A lovak száma hétszázharminchatot tett ki, az öszvéreké kétszáznegyvenötöt, a tevéké négyszázharmincötöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúsz volt. (Nehemiás könyve 7, 68)

  • Jákob Istene, harsány kiáltásod elõtt megtorpantak a lovak és a szekerek. (Zsoltárok könyve 76, 7)

  • Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak. (Sirák fia könyve 48, 9)

  • Olyanok, mint a jól táplált, fickándozó lovak: mindegyik embertársa feleségére nyerít. (Jeremiás könyve 5, 8)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina