Eszter könyve, 7

1. A király és Ámán együtt voltak a lakomán Eszterrel.

2. A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: "Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod."

3. Eszter királyné így válaszolt: "Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom.

4. Mert eladtak minket - engemet és népemet -, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganõnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó arra, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz."

5. Achasvéros király vette át a szót és így szólt Eszter királynõhöz: "Ki az és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?" Eszter így felelt:

6. "Az üldözõ és ellenség ez az elvetemült Ámán." A király és a királyné elõtt Ámán megdermedt a rémülettõl.

7. A király haragjában fölkelt és kiment a lakoma termébõl a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.

8. Amikor a király visszatért a kertbõl a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: "A királynén akar erõszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?" Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.

9. Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: "Lám, Ámán házában áll egy 50 könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta." A király elrendelte: "Akasszátok fel rá!"

10. Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, s erre lelohadt a király haragja.