Trouvé 43 Résultats pour: éneket

  • Hiszkija király a fõemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsõítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsõítõ éneket, s utána meghajoltak és leborultak. (Krónikák II. könyve 29, 30)

  • Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelõen; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égõ- és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála- és dicsõítõ éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is. (Krónikák II. könyve 31, 2)

  • Így fejezte be Tobit dicsõítõ énekét. Tobit száztizenkét éves korában békében meghalt, és Ninivében temették el, illõ tisztességgel. (Tóbiás könyve 14, 1)

  • aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsõítõ éneket zengve. (Judit könyve 15, 13)

  • Akkor Judit egész Izraeltõl körülfogva ebbe a dicsõítõ énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsõítõ éneket: (Judit könyve 15, 14)

  • "Dicsõítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét! (Judit könyve 16, 1)

  • Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsõséges, erõs, csodálatos és gyõzhetetlen! (Judit könyve 16, 13)

  • Kelj fel, uram, erõddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról! (Zsoltárok könyve 21, 14)

  • Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal. (Zsoltárok könyve 40, 4)

  • Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket! (Zsoltárok könyve 47, 2)

  • Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; (Zsoltárok könyve 92, 2)

  • Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak! (Zsoltárok könyve 96, 1)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina