Biblia Católica
 

Judit könyve, 11

22. Holofernesz pedig azt mondta neki: "Isten jót tett, amikor a nép elõl ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár.

Versos relacionados con Judit könyve, 11:

A 11. Judite azt a történetet meséli el, amikor Judite bemutatja magát Holofernes, az asszír hadsereg parancsnoka előtt, és rábeszélte őt, hogy engedje meg, hogy éjszaka menjen, hogy élelmiszert keressen népének. Amíg kint van, Holofernes mély alvásba esik, és Judite megragadja a lehetőséget a lefejezésre. A fejezet fő témái a ravasz, a bátorság és az isteni igazságosság.

Példabeszédek 21:30: "Nincs bölcsesség, nincs intelligencia, nincs tanács, amely ellenzi az Urat." Ez a vers kiemeli az isteni bölcsesség fölényét az emberi bölcsességre, amelyet Judite ravasz és stratégiája szemlélteti a Holofernes legyőzésére.

Példabeszédek 2:6: "Mert az Úr bölcsességet ad, és a tudás a szájából és a megértéséből származik." Ez a vers azt mutatja, hogy Judith bölcsessége és intelligenciája isteni ajándék volt, lehetővé téve, hogy ravasz és elszántsággal cselekedjen.

Példabeszédek 11:3: "Az igazak integritása irányítja őket, de a hitetlenek perverzitása elpusztítja őket." Judith integritása a Judite 11 -ben a központi téma, mivel méltányosan és bátran viselkedik, a saját etikai és vallási alapelveit követve, nem pedig mások elvárásainak manipulálása.

Zsoltár 34:19: "Az igazaknak sok szenvedése van, de az Úr mindenki eljuttatja őt." Ez a vers megmutatja, hogy Isten bátorságát és igazságosságát hogyan jutalmazza Isten, amely megvédi őt az ellenségektől és segíti őt küldetésének megvalósításában.

Példabeszédek 29:23: "Az ember büszkesége levágja őt, de a szellem alázatos megtiszteltetés lesz." Judite alázatos és bátor karakter, aki nem büszkélkedhet ravaszával vagy készségével, hanem felismeri, hogy Isten kezében lévő eszköz. Ez a vers kiemeli az alázat és a szerénység fontosságát, szemben az arroganciával és a büszkeséggel.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina