Bírák könyve, 5
1. Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek:
2. Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkûen viselkedett. Áldjátok az Urat!
3. Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsõségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét.
4. Amikor kivonultál, Uram, Szeirbõl, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhõk vizet ontottak.
5. A hegyek megremegtek az Úr elõtt, az Úr, Izrael Istene elõtt.
6. Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek.
7. A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja.
8. Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben.
9. Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat!
10. Ti, akik fehér szamárra szálltok és szõnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek,
11. csatlakozzatok az itatóvályuknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.]
12. Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoam fia!
13. Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hõshöz.
14. Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Makirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják.
15. Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.
16. Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.]
17. Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötõiben.
18. Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken.
19. Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek.
20. Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen.
21. A Kison-patak elsodorta õket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erõre!
22. A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik.
23. Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hõsök közé.
24. Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott.
25. Vizet kért, s õ tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta.
26. Kezével megragadta a cöveket, és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát.
27. Lába elé zuhant, oda roskadt, ott terült el, lába elé rogyott, oda omlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki.
28. Kihajolt az ablakon és nézelõdött Sziszera anyja a rács mögül. "Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?"
29. Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki:
30. "Bizonyára összegyûjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendõt, két kendõt az én nyakamra!"
31. Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig.
