Fundar 250 Resultados para: tõle

  • Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul elõtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tõle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem." (Sámuel I. könyve 2, 36)

  • Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: "Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tõle. (Sámuel I. könyve 3, 11)

  • Erre megkérdezte tõle: "Mit mondott neked? Ne titkolj el elõlem semmit. Isten ezt meg azt tegye veled, ha valamit eltitkolsz elõlem abból, amit mondott neked." (Sámuel I. könyve 3, 17)

  • Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tõle, mind, amit az Úr mondott: (Sámuel I. könyve 8, 10)

  • A nagybátyja megkérdezte tõle és szolgájától: "Hol jártatok?" "A nõstény szamarakat kerestük - felelte -, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez." (Sámuel I. könyve 10, 14)

  • Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tõle. (Sámuel I. könyve 18, 15)

  • De amint igaz, hogy az Úr, Izrael Istene él, aki megoltalmazott tõle, hogy szomorúságot okozzak neked: ha nem siettél volna elém, hajnalra nem maradt volna élve Nabal (nemzetségébõl) egyetlen férfi sem." (Sámuel I. könyve 25, 34)

  • Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tõle. (Sámuel II. könyve 3, 11)

  • De irgalmamat nem vonom meg tõle, amint elõdödtõl megvontam. (Sámuel II. könyve 7, 15)

  • Dávid elvett tõle ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost. Ezenkívül Dávid az összes harci szekérbe való lovat is agyonütötte, csak százat hagyott meg belõlük. (Sámuel II. könyve 8, 4)

  • Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tõle: "Ciba vagy?" "Igen, szolgálatodra!" - felelte. (Sámuel II. könyve 9, 2)

  • A királyok, Hadad-Ezer szövetségesei mind látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól, azért békét kötöttek Izrael fiaival és alattvalók lettek. Az arámok ezután óvakodtak tõle, hogy az ammonitáknak segítséget nyújtsanak. (Sámuel II. könyve 10, 19)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina