Fundar 62 Resultados para: kelt
Mardokeus mindennap ott járt-kelt az asszonyok házának udvara elõtt, hogy hírt halljon Eszterrõl: jól van-e, s mi történik vele. (Eszter könyve 2, 11)
A sötétség napja félelmet kelt benne, és erõt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király, (Jób könyve 15, 24)
Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erõs prüszkölése rémületet kelt. (Jób könyve 39, 20)
A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. (Zsoltárok könyve 18, 19)
A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse õket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetõik. (Makkabeusok I. könyve 4, 2)
Elsõként maga kelt át, és az egész nép követte. Az összes pogány népet legyõzte, eldobálták fegyverüket, és Karnain templomába menekültek. (Makkabeusok I. könyve 5, 43)
János velük szemközt táborozott embereivel. Mivel látta, hogy a nép fél átkelni a patakon, maga kelt át elsõnek. Ezt látva, a katonák is utána mentek. (Makkabeusok I. könyve 16, 6)
A király sietve útra kelt, hogy elnyomja a fölkelést. Helyetteséül egyik elõkelõ emberét, Andronikoszt hagyta hátra. (Makkabeusok II. könyve 4, 31)
a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között. (Példabeszédek könyve 6, 19)
Veszekedést kelt a gyûlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra. (Példabeszédek könyve 10, 12)
Utálatot kelt a gonosz áldozatja, fõképp hogyha aljas szándékkal hozza. (Példabeszédek könyve 21, 27)
Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap. (Bölcsesség könyve 5, 6)