Fundar 16 Resultados para: fölébredt
Amikor Noé fölébredt részegségébõl és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, (Teremtés könyve 9, 24)
Jákob fölébredt álmából és így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam." (Teremtés könyve 28, 16)
Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkõül és olajat öntött rá. (Teremtés könyve 28, 18)
A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. (Teremtés könyve 41, 4)
Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. (Teremtés könyve 41, 7)
Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul." (Józsue könyve 7, 21)
Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerõsítette a takácsok szálfeszítõjével és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítõt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt. (Bírák könyve 16, 14)
Delila odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából s azt mondta: "Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat." Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tõle. (Bírák könyve 16, 20)
Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát. (Sámuel I. könyve 18, 1)
Ezzel Dávid fogta Saul feje mellõl a lándzsát meg a vizeskorsót, és elosontak anélkül, hogy valaki látta vagy észrevette, vagy pedig fölébredt volna. Mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk. (Sámuel I. könyve 26, 12)
Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égõáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak. (Királyok I. könyve 3, 15)
Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt - mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet -, azt mondta a királynak: "Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!" A másik ellenben így kiabált: "Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!" (Királyok I. könyve 3, 26)
