Fundar 1146 Resultados para: Szólt
Azután így szólt a király Dánielhez: "Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot". (Dániel könyve 2, 47)
Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt fõembereihez: "Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tûzbe?" Ezt felelték a királynak: "Egész biztos, ó király!" (Dániel könyve 3, 91)
Nebukadnezár ekkor így szólt: "Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. (Dániel könyve 3, 95)
Egy szent õrt is látott a király. Leszállt az égbõl és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ földjén; az ég harmata öntözze, s a mezõ vadjaival éljen egy sorban, míg hét idõszak el nem múlik fölötte. (Dániel könyve 4, 20)
A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: "Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban." (Dániel könyve 5, 7)
Annak hírére, mi történt a király és fõemberei elõtt, a királyné azonnal besietett az ebédlõterembe és így szólt: "Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod! (Dániel könyve 5, 10)
Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: "Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? (Dániel könyve 5, 13)
Az Uláj felõl pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: "Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!" (Dániel könyve 8, 16)
Aztán így szólt hozzám: "Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végsõ idején, amikor véget ér a kiszabott idõ. (Dániel könyve 8, 19)
Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel! Mert az elsõ naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe elõtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. (Dániel könyve 10, 12)
Így szólt: "Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erõs, és légy bátor!" Amikor így beszélt hozzám, újra erõre kaptam és szólni tudtam hozzá: "Beszélj, Uram, mert erõt adsz nekem!" (Dániel könyve 10, 19)
Amikor elkülönítették õket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: "Te megátalkodott, vén gonosztevõ! Most napvilágra kerülnek bûneid, (Dániel könyve 13, 52)
