Fundar 14115 Resultados para: Re
Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtõnél le is gyõzték õket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát. (Józsue könyve 7, 5)
Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája elõtt egészen estig. Õ is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. (Józsue könyve 7, 6)
Józsue szólt: "Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl! (Józsue könyve 7, 7)
A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földrõl. Mit teszel akkor nagy nevedért?" (Józsue könyve 7, 9)
Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elõ családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elõ, egyik ember a másik után. (Józsue könyve 7, 14)
Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga elõtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. (Józsue könyve 7, 16)
Elõléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Elõléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). (Józsue könyve 7, 17)
Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul." (Józsue könyve 7, 21)
Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta. (Józsue könyve 7, 22)
Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte. (Józsue könyve 7, 25)
Nagy kõhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig. (Józsue könyve 7, 26)
miután kiadta nekik a parancsot: "Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken! (Józsue könyve 8, 4)
