Mosaico decorativo

Fundar 931 Resultados para: Pap

  • Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!" (Királyok I. könyve 2, 22)

  • Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám elõtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie." (Királyok I. könyve 2, 26)

  • Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette. (Királyok I. könyve 2, 27)

  • A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére. (Királyok I. könyve 2, 35)

  • S ezek voltak legfõbb tisztségviselõi: Cádok fia, Azarja volt a pap; (Királyok I. könyve 4, 2)

  • [Jehojada fia, Benajahu volt a sereg vezére; Cádok és Ebjatár voltak a papok.] (Királyok I. könyve 4, 4)

  • S a papok fölvitték a ládát (Királyok I. könyve 8, 3)

  • S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. (Királyok I. könyve 8, 6)

  • Amikor a papok kiléptek a szentélybõl, történt, hogy a felhõ betöltötte az Úr templomát, (Királyok I. könyve 8, 10)

  • annyira, hogy a papok a felhõtõl nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsõsége betöltötte az Úr templomát. (Királyok I. könyve 8, 11)

  • A magaslatokon szentélyeket épített, majd papokat választott a nép közül, olyanokat, akik nem Lévi fiai közül valók voltak. (Királyok I. könyve 12, 31)

  • Egy ünnepnapot is bevezetett, a nyolcadik hónapban, mégpedig a tizenötödik napon, a júdabeli ünnepnek megfelelõen. Maga ment fel az oltárhoz. Így tett Bételben, hogy a bikáknak, amelyeket csináltatott, áldozatot mutasson be. Aztán a magaslatok papjait, akiket õ rendelt, Bételbe telepítette. (Királyok I. könyve 12, 32)


“O mais belo Credo é o que se pronuncia no escuro, no sacrifício, com esforço”. São Padre Pio de Pietrelcina