Fundar 2443 Resultados para: Nap
A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Õ fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta. (Judit könyve 15, 11)
Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti õket az ítélet napján. Tûzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak." (Judit könyve 16, 17)
A nép pedig három hónapig vigadt a templom elõtt, és Judit is ott maradt velük. (Judit könyve 16, 20)
Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban. (Judit könyve 16, 21)
Sokan kérték feleségül, de õ egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez. (Judit könyve 16, 22)
Izrael háza hét napig gyászolta. Halála elõtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. (Judit könyve 16, 24)
(1a) Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszan hónap elsõ napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzsébõl származott, (1b) Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. (1c) Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. (1d) Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. (1e) Egyszer csak elõkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettõ készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. (1f) Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. (1g) A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. (1h) Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtõl, várta pusztulását és hívta az Istent. (1i) Könyörgésükre egy kis forrás bõvízû, nagy folyóvá dagadt. (1k) Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. (1l) Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította - késõ éjszakáig -, hogy behatoljon értelmébe. (1m) Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota õrei voltak. (1n) Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. (1o) A király kérdõre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette õket. (1p) A király följegyeztette a történeteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. (1q) Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. (1r) Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak. (Eszter könyve 1, 0)
Így akarta királyságának gazdagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át. (Eszter könyve 1, 4)
Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében. (Eszter könyve 1, 5)
A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, (Eszter könyve 1, 10)
Mardokeus mindennap ott járt-kelt az asszonyok házának udvara elõtt, hogy hírt halljon Eszterrõl: jól van-e, s mi történik vele. (Eszter könyve 2, 11)
Minden lánynak sorban be kellett mennie Achasvéros királyhoz akkor, amikor eltelt a tizenkét hónap, ami alatt az asszonyokra vonatkozó szabályok szerint elõ kellett készülniük: hat hónapig mirhaolajat, másik hat hónapig meg balzsamot és más asszonyi kenetet használtak szépségük ápolására. (Eszter könyve 2, 12)
