Fundar 2443 Resultados para: Nap
Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. (Sámuel II. könyve 11, 14)
Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat és odaadom õket más valakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon. (Sámuel II. könyve 12, 11)
Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!" (Sámuel II. könyve 12, 12)
A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: "Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!" (Sámuel II. könyve 12, 18)
De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: "Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral. (Sámuel II. könyve 13, 32)
Tegnap jöttél ide, s ma hagyjam, hogy velünk együtt bolyongásra add magad? Hiszen csak úgy vaktában megyek. Térj vissza és vidd magaddal földijeidet is. Legyen hozzád irgalmas és hûséges az Úr!" (Sámuel II. könyve 15, 20)
Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentõl kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak. (Sámuel II. könyve 16, 23)
Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember. (Sámuel II. könyve 18, 7)
A harc az egész vidékre kiterjedt. S az erdõ még több áldozatot szedett a seregbõl, mint a kard azon a napon. (Sámuel II. könyve 18, 8)
Absalom még életében szerzett magának egy emlékkövet, és felállította a Királyok völgyében. Azt mondta ugyanis: "Nincs fiam, aki fenntartaná emlékezetemet." Így az emlékkövet nevezte el a nevérõl. Mind a mai napig Absalom kövének hívják. (Sámuel II. könyve 18, 18)
Így azon a napon gyászra fordult a gyõzelem az egész sereg számára, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt, (Sámuel II. könyve 19, 3)
s ezen a napon a sereg lopva tért vissza a városba, ahogyan az a sereg lopakodik, amelyik szégyenkezik, mivel megfutamodott a csatából. (Sámuel II. könyve 19, 4)
