Fundar 664 Resultados para: Mózes és fáraó

  • Mózes ezt mondta: "Mihelyt eltávozom tõled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktõl. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak." (Kivonulás könyve 8, 25)

  • Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz. (Kivonulás könyve 8, 26)

  • Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belõlük. (Kivonulás könyve 8, 27)

  • De a fáraó újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet. (Kivonulás könyve 8, 28)

  • A fáraó ellenõriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet. (Kivonulás könyve 9, 7)

  • Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Vegyetek egy tele marék hamut a kemencébõl, és Mózes a fáraó elõtt szórja az ég felé. (Kivonulás könyve 9, 8)

  • Õk tehát vették a hamut a kemencébõl, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak. (Kivonulás könyve 9, 10)

  • A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak. (Kivonulás könyve 9, 11)

  • Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr elõre megmondta. (Kivonulás könyve 9, 12)

  • A fáraó tisztviselõi megijedtek az Úr fenyegetésétõl, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat. (Kivonulás könyve 9, 20)

  • Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesõt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyû jégesõt bocsátott Egyiptom egész földjére. (Kivonulás könyve 9, 23)

  • A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: "Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. (Kivonulás könyve 9, 27)


“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina