Fundar 1536 Resultados para: Jar
Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz." (Jeremiás könyve 42, 6)
Saját magatokat csaptátok be, amikor követül küldtetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez és arra kértetek: Járj közben értünk az Úrnál, a mi Istenünknél; add tudtunkra, amit az Úr, a mi Istenünk rendel, és megtesszük. (Jeremiás könyve 42, 20)
tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nõket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testõrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is. (Jeremiás könyve 43, 6)
Végy néhány nagy követ, és rakd le õket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata elõtt van Tachpancheszben. (Jeremiás könyve 43, 9)
Mindez tehát azért történt, mert tömjént áldoztatok és így vétkeztetek az Úr ellen, mert nem hallgattatok az Úr szavára, és nem az õ törvénye, parancsai és rendeletei szerint jártatok el - ezért jött rátok ez a veszedelem, mind a mai napig." (Jeremiás könyve 44, 23)
Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szõrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és fõembereivel együtt. (Jeremiás könyve 49, 3)
Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja. (Jeremiás könyve 49, 21)
Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között. (Jeremiás könyve 50, 46)
Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján. (Siralmak könyve 1, 12)
Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam elõtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra. (Siralmak könyve 1, 13)
Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést. (Siralmak könyve 4, 9)
Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. (Siralmak könyve 5, 5)
