Fundar 1536 Resultados para: Jar
Özvegyeik számosabbak, mint a tenger fövenye; az ifjú harcosok anyjára rászabadítom a pusztítót déli idõben, szorongást és rettegést hozok rájuk, váratlanul. (Jeremiás könyve 15, 8)
Hát nem tettem meg mindent, Uram, a szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején? (Jeremiás könyve 15, 11)
Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira, (Jeremiás könyve 17, 1)
Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában. (Jeremiás könyve 17, 19)
És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon! (Jeremiás könyve 17, 20)
akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, õk maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója. (Jeremiás könyve 17, 25)
Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: "Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szõttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken." (Jeremiás könyve 18, 11)
Népem mégis megfeledkezett rólam. Annak áldoznak tömjént, ami semmiség. Elcsábították õket útjaikról, az õsi ösvényrõl, hogy a sivatag útjain járjanak, járatlan csapáson. (Jeremiás könyve 18, 15)
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk. (Jeremiás könyve 18, 20)
Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd õket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban! (Jeremiás könyve 18, 21)
Aztán menj le a Ben-Hinnom völgyébe, a Cserép-kapu bejáratához, és hirdesd ott azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek. (Jeremiás könyve 19, 2)
Már azt gondoltam: Nem törõdöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tûz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erõmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni. (Jeremiás könyve 20, 9)
