Fundar 2903 Resultados para: Isten és Ember

• Ne csavard el a szegény ember igazát. (Kivonulás könyve 23, 6)

• Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. (Kivonulás könyve 24, 13)

• Az izraeliták szemében Isten dicsõsége olyannak mutatkozott, mint az emésztõ tûz a hegy csúcsán. (Kivonulás könyve 24, 17)

• Áron viselje azt a homlokán, s így magára veszi mindazokat a tökéletlenségeket, amelyek hozzátapadnak mindenhez, amit Izrael fiai Istennek felajánlanak: minden áldozatukhoz. Áron viselje azt mindig a homlokán, hogy így lehívja rájuk Isten irgalmát. (Kivonulás könyve 28, 38)

• Ember testére nem szabad ráönteni, és más hasonló összetételût se készítsetek, mivel ez szent, és ti is tartsátok szentnek. (Kivonulás könyve 30, 32)

• eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre, (Kivonulás könyve 31, 3)

• Örök idõkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett." (Kivonulás könyve 31, 17)

• Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kõtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak. (Kivonulás könyve 31, 18)

• Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba. (Kivonulás könyve 32, 16)

• Az Úr szemtõl szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort. (Kivonulás könyve 33, 11)

• Azután hozzáfûzte: "De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon." (Kivonulás könyve 33, 20)

• Az Úr elvonult elõtte és ezt mondta: "Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülõ Isten, hosszantûrõ, gazdag kegyelemben és hûségben. (Kivonulás könyve 34, 6)