Fundar 6746 Resultados para: Hogy
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentõl kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 1)
Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkõztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 4)
Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 6)
Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 10)
Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyõzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek elõtt is tisztán állunk. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 11)
Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsõleg azonban nem, legyen mit felelnetek. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 12)
Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 14)
És õ azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 15)
Õ azt, aki bûnt nem ismert, "bûnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 21)
Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. (Korintusiaknak írt II. levél 6, 3)
Nem szemrehányásképpen említem, hiszen elõrebocsátottam, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 3)
Nem csupán megérkezésével, hanem a vigasztalással is, amelyben neki nálatok része volt. Elbeszélte, mennyire vágyódtok utánam, hogy aggódtok s buzgólkodtok értem, mindez fokozta örömömet. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 7)
