Fundar 6746 Resultados para: Hogy
De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg. (Judit könyve 8, 30)
Mivel azonban istenfélõ asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesõt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el." (Judit könyve 8, 31)
Judit így válaszolt neki: "Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékrõl nemzedékre száll népünk fiai körében. (Judit könyve 8, 32)
Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt. (Judit könyve 8, 33)
Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom." (Judit könyve 8, 34)
"Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szûznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették. (Judit könyve 9, 2)
Nézd, az asszíroknak erõs a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát. (Judit könyve 9, 7)
Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erõsségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsõséges nevednek pihenõhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát. (Judit könyve 9, 8)
Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szõttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen. (Judit könyve 9, 13)
Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erõ Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét." (Judit könyve 9, 14)
Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyûrûit, fülönfüggõit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta. (Judit könyve 10, 4)
Judit leborult az Isten elõtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem." Erre megparancsolták a fiatal õröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte. (Judit könyve 10, 9)
