Fundar 9011 Resultados para: Fe
Erre fölment, Isten embere ágyára fektette, rázárta az ajtót és kiment. (Királyok II. könyve 4, 21)
Aztán hívatta férjét és kérte: "Küldj ide nekem egy szolgát és egy nõstényszamarat! Elmegyek Isten emberéhez, s hamarosan vissza is térek." (Királyok II. könyve 4, 22)
Az megkérdezte tõle: "Miért akarsz éppen ma elmenni hozzá, amikor se szombat nincs, se újhold napja?" "Engedj csak!" - felelte. (Királyok II. könyve 4, 23)
Ezzel fölnyergelte a szamarat és megparancsolta a szolgának: "Hajts gyorsan, s ne hagyj fel az ügetéssel, míg nem szólok neked!" (Királyok II. könyve 4, 24)
Rajta, fuss eléje és kérdezd meg tõle: Jól vagy? Jól van a férjed? Jól van a fiú?" (Királyok II. könyve 4, 26)
"Igen" - felelte. De mihelyt odaért Isten emberéhez a hegyre, átkarolta lábát. Gechaszi odalépett, hogy ellökje onnan. Az Isten embere azonban azt mondta: "Hagyd csak! Szomorú a lelke, s az Úr elrejtette elõlem, nem tárta fel elõttem." (Királyok II. könyve 4, 27)
Erre így szólt Gechaszihoz: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, és menj el! Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha valaki köszönt, ne viszonozd. Aztán tedd botomat a fiú arcára." (Királyok II. könyve 4, 29)
Gechaszi azonban elõrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: "Nem ébredt fel a fiú!" (Királyok II. könyve 4, 31)
Amikor Elizeus belépett a házba, a fiú ott feküdt holtan az ágyán. (Királyok II. könyve 4, 32)
Elizeus visszatért Gilgalba. Éppen éhínség uralkodott az országban. Amikor a prófétatanítványok egyszer ott ültek elõtte, szólt szolgájának: "Tégy fel egy nagy fazekat és fõzz valami ételt a prófétatanítványoknak!" (Királyok II. könyve 4, 38)
Egyikük erre kiment a mezõre valami zöldségfélét szedni. Talált is egy vadindát és teleszedte róla vadtökkel a köntösét. Amikor hazatért, darabokra vágta és beletette a fazékba, bár nem ismerték. (Királyok II. könyve 4, 39)
Hanem amikor kimerték az embereknek az ételt, hogy egyenek, s csakugyan ettek is az ételbõl, felkiáltottak: "Halál rejlik a fazékban, Isten embere!" S nem tudtak többet enni belõle. (Királyok II. könyve 4, 40)
