Fundar 1540 Resultados para: Eli
Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: (Jób könyve 22, 1)
A mihaszna ember földjét learatják, õk szüretelik le a gonosz szõlejét. (Jób könyve 24, 6)
Hõség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg. (Jób könyve 24, 19)
Õ az, aki elfödi a telihold arcát, felhõtakaróját fölé borítja. (Jób könyve 26, 9)
Mit remél a bûnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? (Jób könyve 27, 8)
Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent? (Jób könyve 27, 10)
És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba. (Jób könyve 30, 16)
Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségbõl való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten elõtt igaznak gondolta magát. (Jób könyve 32, 2)
Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idõsebbek voltak, mint õ. (Jób könyve 32, 4)
Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja. (Jób könyve 32, 5)
Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már õszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem. (Jób könyve 32, 6)
Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, ûz és hajt a lélek, amely bennem lakik. (Jób könyve 32, 18)
