Fundar 9275 Resultados para: Egy
Amikor a szolga elment, Dávid elõjött a kõrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak. (Sámuel I. könyve 20, 41)
Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment elé, és megkérdezte: "Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?" (Sámuel I. könyve 21, 2)
Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elõl, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették. (Sámuel I. könyve 21, 7)
Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere - az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt és Saul fullajtárainak volt a feje. (Sámuel I. könyve 21, 8)
Dávid megkérdezte Achimelechtõl: "Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgõs volt, amivel a király megbízott." (Sámuel I. könyve 21, 9)
"A filiszteus Góljátnak a kardja - felelte a pap -, akit a Terebint-völgyben legyõztél, még itt van. Be van kötve egy kendõbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd el magadnak, más nincs ott." "Olyan nincs is több - mondta Dávid -, add hát ide nekem!" (Sámuel I. könyve 21, 10)
Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az õ dicsõségét zengték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 21, 12)
Ezért eszelõsnek színlelte magát elõttük, és úgy viselkedett a kezük közt, mint egy õrjöngõ. Dobolt a kapuszárnyakon, s hagyta, hogy a nyála szakállába folyjon. (Sámuel I. könyve 21, 14)
Tán híjával vagyok az eszelõsöknek, hogy ide hozzátok nekem, csak hogy terhemre legyen a bolondságaival? Vagy be akar tán térni a házamba?" (Sámuel I. könyve 21, 16)
S azok is mind köré gyûltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és õ a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. (Sámuel I. könyve 22, 2)
A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nõket, gyerekeket és csecsemõket, barmokat, szamarakat és juhokat egyaránt. (Sámuel I. könyve 22, 19)
Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült. (Sámuel I. könyve 22, 20)
