Fundar 1788 Resultados para: David Király
Egy szent õrt is látott a király. Leszállt az égbõl és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ földjén; az ég harmata öntözze, s a mezõ vadjaival éljen egy sorban, míg hét idõszak el nem múlik fölötte. (Dániel könyve 4, 20)
Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: (Dániel könyve 4, 21)
Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bûneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod." (Dániel könyve 4, 24)
Akkor azt mondta a király: "Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erõmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsõségemet?" (Dániel könyve 4, 27)
A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égbõl: "Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat. (Dániel könyve 4, 28)
Baltazár király nagy lakomát rendezett fõembereinek - szám szerint ezren voltak -, és ezer ember elõtt itta a bort. (Dániel könyve 5, 1)
A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elõ azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a fõemberei, feleségei és mellékfeleségei. (Dániel könyve 5, 2)
Erre elõhozták az arany- és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belõlük ittak a király és fõemberei, feleségei és mellékfeleségei. (Dániel könyve 5, 3)
Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. (Dániel könyve 5, 5)
A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: "Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban." (Dániel könyve 5, 7)
A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. (Dániel könyve 5, 8)
Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de fõemberei is megrémültek. (Dániel könyve 5, 9)
