Fundar 759 Resultados para: David And Absalom
Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezébõl és Saul kezébõl, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz; (Sámuel II. könyve 22, 1)
Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Izáj fiának, Dávidnak a szavai, annak a férfinak a szavai, akit felmagasztaltak, Jákob Istene fölkentjéé, Izrael dalainak szerzõjéé; (Sámuel II. könyve 23, 1)
Utána Dodo fia, Eleazár következett a három közül, az achochita. Õ volt Dávid mellett Pasz-Dammimban, amikor a filiszteusok ott összegyûltek, hogy megütközzenek, Izrael fiai visszahúzódtak elõlük, (Sámuel II. könyve 23, 9)
Akkortájt Dávid a várban tartózkodott, a filiszteusok elõörsei meg Betlehemben voltak. (Sámuel II. könyve 23, 14)
Dávid kifejezte kívánságát: "Ki hoz nekem vizet inni a Betlehem kapuja melletti forrásból?" (Sámuel II. könyve 23, 15)
Sõt, híresebb volt, mint a harminc, de a hárommal nem ért föl. Dávid testõrsége élére állította. (Sámuel II. könyve 23, 23)
Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához: (Sámuel II. könyve 24, 11)
Erre Dávid azt felelte Gádnak: "Nagy szorultságban vagyok... Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétõl nem szeretnék elveszni." (Sámuel II. könyve 24, 14)
Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltõl a megszabott idõre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népbõl Dántól egészen Beersebáig. (Sámuel II. könyve 24, 15)
Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: "Én vétkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát forduljon kezed ellenem és házam ellen!" (Sámuel II. könyve 24, 17)
Dávid Gád szavára fölment, amint az Úr parancsolta neki. (Sámuel II. könyve 24, 19)
És így szólt Arauna: "Miért jön uram és királyom szolgájához?" "Azért, hogy megvegye tõled a szérûdet - válaszolta Dávid. Oltárt akarok építeni az Úrnak, amiért elmúlt a néprõl a csapás." (Sámuel II. könyve 24, 21)
