Fundar 2330 Resultados para: Amikor
Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelbõl minden idegent. (Nehemiás könyve 13, 3)
Nem így tettek atyáitok is, és nem ezért zúdította ránk és erre a városra Istenünk ezt a sok bajt? S még fokozzátok az Izraelre zúduló haragot, amikor megszegitek a szombatot!" (Nehemiás könyve 13, 18)
Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtõl, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök idõkre. (Tóbiás könyve 1, 4)
Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségébõl vettem feleséget, Annának hívták. Született tõle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el. (Tóbiás könyve 1, 9)
Amikor engem is elhurcoltak Asszíriába, Ninivébe kerültem. Testvéreim és a nemzetségembõl valók mind ettek a pogányok ételébõl, (Tóbiás könyve 1, 10)
Amikor Szalmanasszár meghalt, fia, Szancherib lett helyette a király. A Médiába vezetõ utak nem voltak többé biztonságosak, (Tóbiás könyve 1, 15)
Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerûen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem õket. Amikor aztán a király kereste õket, nem találta. (Tóbiás könyve 1, 18)
Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tõle: "Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni." (Tóbiás könyve 2, 13)
Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom." (Tóbiás könyve 3, 10)
Oszd meg kenyeredet az éhezõkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedbõl adj alamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz. (Tóbiás könyve 4, 16)
De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor õ sem ismer engem, s én sem ismerem õt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem." (Tóbiás könyve 5, 2)
De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: "Miért küldted el a fiamat? Hát nem õ volt a bot kezünkben, amikor jött és ment elõttünk? (Tóbiás könyve 5, 18)