Fundar 1057 Resultados para: Amelyet Istennek
De a semmirekellõ és rosszindulatú emberek azok közül, akik elmentek Dáviddal, szót emeltek, és azt mondták: "Mivel nem tartottak velünk, ne adjunk nekik semmit a zsákmányból, amelyet szereztünk. Csak a feleségét meg a gyerekeit kapja vissza mindenki. Vegyék õket, aztán menjenek." (Sámuel I. könyve 30, 22)
Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égõáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr elõtt, (Sámuel II. könyve 6, 17)
S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket ûzzön el népe elõl? (Sámuel II. könyve 7, 23)
Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden idõkre, és tégy úgy, amint mondtad. (Sámuel II. könyve 7, 25)
Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektõl, (Sámuel II. könyve 8, 11)
Most azt mondta Amnon Támárnak: "Hozd be nekem az ételt a belsõ szobába, hogy a kezedbõl ehessek." Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belsõ szobába. (Sámuel II. könyve 13, 10)
Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tõle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tõle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet elõzõleg érzett iránta. Ezért azt mondta neki Amnon: "Fogd magad és menj innét!" (Sámuel II. könyve 13, 15)
Támár hamut szórt a fejére és megszaggatta hosszú ujjú tunikáját, amelyet viselt, és ahogy ment, jajgatott. (Sámuel II. könyve 13, 19)
Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött. (Sámuel II. könyve 14, 14)
Négy esztendõ elteltével történt, hogy Absalom így szólt a királyhoz: "El szeretnék menni Hebronba, hogy fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem. (Sámuel II. könyve 15, 7)
Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentõl kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak. (Sámuel II. könyve 16, 23)
Erre Husai azt mondta Absalomnak: "Az a tanács, amelyet Achitofel ezúttal adott, nem jó." (Sámuel II. könyve 17, 7)
