Fundar 5395 Resultados para: Aki
azért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bizony, szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, úgyhogy akik hallanak felõle, zúgni fog tõle mindkét fülük. (Királyok II. könyve 21, 12)
Egészen azon az úton járt, amelyen apja járt, õ is azoknak a bálványoknak szolgált, akiknek apja szolgált, és imádta õket. (Királyok II. könyve 21, 21)
A föld népe azonban mind megölte azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek. S az ország népe fiát, Joziját tette meg helyette királynak. (Királyok II. könyve 21, 24)
Át kell adni azoknak a mestereknek, akik az Úr templomában a felügyeletet ellátják, hogy adják oda az Úr templomában dolgozó munkásoknak, akik a templom kijavításán fáradoznak, (Királyok II. könyve 22, 5)
Aztán Safán írnok visszatért a királyhoz és közölte vele a hírt ezekkel a szavakkal: "Szolgáid összeöntették, ami pénz volt a templomban, és átadták a mestereknek, akiket felügyelõnek az Úr templomába rendeltek." (Királyok II. könyve 22, 9)
Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék õre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele. (Királyok II. könyve 22, 14)
Õ azt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket: (Királyok II. könyve 22, 15)
Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál... (Királyok II. könyve 22, 18)
Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. (Királyok II. könyve 23, 5)
A bételi oltárt, a magaslati helyet, amelyet Nebat fia, Jerobeám épített, aki Izraelt bûnbe vitte - ezt az oltárt és magaslati helyet is lerombolta, a köveket darabokra törte, porrá zúzta, a szent fát pedig elégette. (Királyok II. könyve 23, 15)
Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette õket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, (Királyok II. könyve 23, 16)
megkérdezte: "Miféle sír az, amelyet ott látok?" A város lakói így feleltek: "Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind elõre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél." (Királyok II. könyve 23, 17)
