Fundar 4175 Resultados para: ív
Nikanor közeledtének hírére és a pogányok támadására a zsidók hamut szórtak magukra és ahhoz folyamodtak, aki örök idõkre kiválasztotta népét, és mindig nyilvánvaló módon megvédte örökségét. (Makkabeusok II. könyve 14, 15)
A csapatok már épp meg akarták szállni az erõs házat. Erõszakkal betörték a kaput és tüzet hozattak, hogy felgyújtsák az ajtókat. Mivel minden oldalról körülzárták, a kardjába dõlt. (Makkabeusok II. könyve 14, 41)
Mivel még mindig élt, haragra gerjedve felállt, jóllehet égõ sebeibõl patakzott a vér. Aztán a tömegen áthatolva feljutott egy meredek sziklára. (Makkabeusok II. könyve 14, 45)
A törvény és a próféták szavaival is bátorította õket, emlékezetükbe idézte azokat a harcokat, amelyeket már megharcoltak, és így fokozta bennük a bátorságot. (Makkabeusok II. könyve 15, 9)
Júdás nagyszerû szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerõsítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette. (Makkabeusok II. könyve 15, 17)
De a városban maradottak sem aggódtak kevésbé, s voltak kisebb gondban a nyílt mezõn vívandó harc miatt. (Makkabeusok II. könyve 15, 19)
Míg kezükkel harcoltak, szívükben Istenhez imádkoztak. Isten szemmel látható segítségén örülve nem kevesebb, mint harmincötezer férfit földre terítettek. (Makkabeusok II. könyve 15, 27)
Megérkezte után összehívta honfitársait, és a papokat az áldozati oltár elé állíttatta. (Makkabeusok II. könyve 15, 31)
Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bûnhõdése jelét azonban felakasztotta a templom elé. (Makkabeusok II. könyve 15, 33)
Ha az elbeszélés szépnek és sikerültnek bizonyult, teljesült kívánságom. De ha csak közepesre vagy gyengére sikerült is, megtettem, ami erõmtõl telt. (Makkabeusok II. könyve 15, 38)
Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; (Példabeszédek könyve 1, 24)
ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. (Példabeszédek könyve 1, 27)
