Fundar 4175 Resultados para: ív
Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: "Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!" (Tóbiás könyve 12, 5)
Akkor Ráfael félrehívta kettõjüket, és így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent minden élõlény elõtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsõítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki elõtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szûnjetek meg köszönetet mondani neki. (Tóbiás könyve 12, 6)
Ha szívetek, lelketek mélyébõl hozzá tértek, s igaz életet éltek színe elõtt, felétek fordul, és nem födi el elõletek arcát. Fontoljátok meg, mit tett veletek, s fennhangon magasztaljátok. Mondjatok köszönetet az igazságos Úrnak, magasztaljátok az örökkévalóság Királyát! Számkivetésem földjén én is dicsõítem, hirdetem hatalmát és nagyságát a bûnös népnek. Térjetek meg, bûnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe elõtt. Ki tudja, talán hozzátok is irgalmas lesz és megkönyörül rajtatok. (Tóbiás könyve 13, 6)
Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messzirõl, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékrõl nemzedékre. (Tóbiás könyve 13, 11)
Így fejezte be Tobit dicsõítõ énekét. Tobit száztizenkét éves korában békében meghalt, és Ninivében temették el, illõ tisztességgel. (Tóbiás könyve 14, 1)
Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: "Fiam, vedd gyermekeidet, (Tóbiás könyve 14, 3)
és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivérõl mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivérõl jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mint Asszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem. Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza is elhagyatott lesz és üszkös (egy ideig). (Tóbiás könyve 14, 4)
Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek és Jeruzsálemben gyûlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, és az a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig, akik bûnt és igazságtalanságot követnek el, eltûnnek a föld színérõl. (Tóbiás könyve 14, 7)
Hagyd hát el, fiam, Ninivét, ne maradj itt. (Tóbiás könyve 14, 9)
Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál. (Tóbiás könyve 14, 12)
Még halála elõtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el õket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála elõtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen. (Tóbiás könyve 14, 15)
Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az idõben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott, (Judit könyve 1, 1)
