Fundar 188 Resultados para: Úrhoz
"Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tõlem és nem teljesítette parancsaimat." Ez nagyon fájt Sámuelnek, úgyhogy egész éjszaka könyörgött az Úrhoz. (Sámuel I. könyve 15, 11)
Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tartott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt, zsákkal takarózva. (Sámuel II. könyve 12, 16)
Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezébõl és Saul kezébõl, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz; (Sámuel II. könyve 22, 1)
Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtõl. (Sámuel II. könyve 22, 4)
Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt. (Sámuel II. könyve 22, 7)
Könyörögtek, ám nem segített rajtuk, az Úrhoz, de nem felelt nekik. (Sámuel II. könyve 22, 42)
Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: "Nagy bûnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bûnt, mert ostobaságot csináltam." (Sámuel II. könyve 24, 10)
Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: "Én vétkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát forduljon kezed ellenem és házam ellen!" (Sámuel II. könyve 24, 17)
Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tõled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!" (Királyok I. könyve 2, 29)
Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem, (Királyok I. könyve 8, 44)
Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyrõl az Úr oltára elõtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt. (Királyok I. könyve 8, 54)
Aztán az Úrhoz fordult: "Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?" (Királyok I. könyve 17, 20)
