Fundar 25068 Resultados para: És
Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szûntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. (Zsoltárok könyve 77, 3)
Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. (Zsoltárok könyve 77, 4)
a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: (Zsoltárok könyve 77, 7)
"Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? (Zsoltárok könyve 77, 8)
Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? (Zsoltárok könyve 77, 9)
Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? (Zsoltárok könyve 77, 14)
Erõs karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. (Zsoltárok könyve 77, 16)
A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. (Zsoltárok könyve 77, 17)
Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. (Zsoltárok könyve 77, 19)
Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével. (Zsoltárok könyve 77, 21)
Példabeszédre nyitom meg ajkam, õsidõk titkait hirdetem nektek, (Zsoltárok könyve 78, 2)
amit hallottunk, amit megismertünk, s amit õseink beszéltek el nekünk. (Zsoltárok könyve 78, 3)