Fundar 25068 Resultados para: És
A király erre megkérdezte: "Úgy gondolod, hogy Bél nem élõ Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?" (Dániel könyve 14, 6)
Dániel nevetve mondta: "Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem." (Dániel könyve 14, 7)
A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: "Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bûnhõdni, mivel káromolni merte Bélt." (Dániel könyve 14, 8)
Dániel erre azt felelte: "Legyen úgy, ahogy mondtad!" Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. (Dániel könyve 14, 9)
Bél papjai azt ajánlották: "Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyûrûddel. (Dániel könyve 14, 11)
S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkezõ esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk." (Dániel könyve 14, 12)
Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket. (Dániel könyve 14, 13)
Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyûrûjével és eltávoztak. (Dániel könyve 14, 14)
A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak. (Dániel könyve 14, 15)
A király föltette a kérdést: "Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?" Azt felelte: "Sértetlenek, király." (Dániel könyve 14, 17)
Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: "Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!" (Dániel könyve 14, 18)
De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: "Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!" (Dániel könyve 14, 19)
