Fundar 25068 Resultados para: És
Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: "Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és elõadom a királynak a megfejtést." (Dániel könyve 2, 24)
Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: "Találtam Júda számûzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést." (Dániel könyve 2, 25)
A király megkérdezte Dánieltõl, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: "Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?" (Dániel könyve 2, 26)
Dániel ezt válaszolta a királynak: "A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak. (Dániel könyve 2, 27)
De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó idõkben. Ez az álom, amelyet fekvõhelyeden elméd látott: (Dániel könyve 2, 28)
Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élõlény, hanem azért, hogy a megfejtésrõl tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait. (Dániel könyve 2, 30)
Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett elõtted, és rettenetes volt a tekintete. (Dániel könyve 2, 31)
A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstbõl, hasa és ágyéka bronzból, (Dániel könyve 2, 32)
lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból. (Dániel könyve 2, 33)
Ezt láttad, míg a (hegyrõl) le nem vált egy kõ anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas- és agyaglábát és darabokra zúzta. (Dániel könyve 2, 34)
Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérûn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kõbõl pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. (Dániel könyve 2, 35)
Ez volt az álom. A jelentését is elmondjuk a királynak. (Dániel könyve 2, 36)
