Sámuel II. könyve, 2
7. De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává."
7. De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává."
2 Samuel 2 elmondja Dávidnak a Júda trónjához való emelkedését Saul halála után. A fejezet azzal kezdődik, hogy Dávid arra törekszik, hogy Isten jóváhagyását kérje, hogy Hebromba menjen, ahol királyt kért Júda törzsé felett. Aztán Abner, a Saul hadseregének parancsnoka, Isboste, Saul fia, királyként kijelenti Izrael felett, így polgárháborút indít Júda és Izrael törzsei között. Az alábbiakban öt vers található a 2 Samuel 2 témájával kapcsolatban:
2 Sámuel 2:4: "Akkor jött Júda emberei, és ott felkentek David King -et Júda törzsére." Ez a vers jelöli Dávid trónra emelkedésének kezdetét, amikor királyt kennek a Júda törzse felett Hebromban.
2 Samuel 2:10: "Isboste, Saul fia negyven éves volt, amikor elkezdett uralkodni Izrael felett, és két évig uralkodott; de csak Júda háza követte Dávidot." Ez a vers megmutatja az Izrael Királyság megosztását, és Isboste uralkodott a többi törzsnél, míg Júda törzse Dávidot követte.
2 Samuel 2:17: "És erős háború volt azon a napon, és Abner és Izrael emberei Dávid szolgái nyerték meg." Ez a vers leírja a Júda és Izrael törzsei közötti polgárháború első csatáját, amely Dávid és emberei győzelmét eredményezi.
2 Sámuel 2:26: "Akkor Abner felhívta David -t, mondván: a kard nem fog megszüntetni? Nem tudod, hogy ez keserűséget fog hozni? Meddig nem fogja megmondani az embereknek, hogy távozzanak testvéreik üldözéséből ? " Ebben a versben Abner megpróbálja rábeszélni Dávidot a polgárháború befejezéséről, figyelmeztetve a keserű küzdelem keserű következményeit.
2 Sámuel 2:32: "És felemelték Asaelt, Joab testvérét, akiket a kapuban öltek meg." Ez a vers leírja Asael, Joab testvére halálát az Abner hadsereg elleni csatában. Ez az esemény fontos, hogy megértsük a David és Joab közötti feszültségeket a jövőben.
“É loucura fixar o olhar no que rapidamente passa”. São Padre Pio de Pietrelcina