1. Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akirõl beszélt, épp arra ment. Megszólította: "Gyere ide és ülj le!" A férfi odament és leült.

2. Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül, és így szólt: "Üljetek le!" Leültek.

3. Aztán így szólt a gyámolítóhoz: "Noémi, aki hazatért Moáb földjérõl, el akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé.

4. Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei elõtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem." A férfi azt válaszolta: "Igen, megváltom!"

5. Boász tehát folytatta: "Attól a naptól, hogy Noémi kezébõl megszerzed a földet, a moábita nõ, Rut is a tied lesz, az elhunyt felesége, hogy így örökrészén fennmaradjon az elhunytnak a neve."

6. A gyámolító azt válaszolta: "Akkor nem válthatom meg, különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. Élj te a jogommal, hisz én nem élhetek."

7. Izraelben régebben az volt a szokás, hogy megváltás vagy csere alkalmával az egyik levetette saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt Izraelben a bizonyítás módja a tanúk elõtt.

8. Akinek jogában volt a megváltás, azt mondta Boásznak: "Szerezd meg te magadnak", s ezzel levetette saruját.

9. Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: "Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezébõl.

10. Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!"

11. A kapunál levõ egész nép ráfelelte: "Tanúi vagyunk". A vének pedig így szóltak: "Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került, Ráchelhez és Leához, akik megalapozták Izrael házát. Légy erõs Efratában, és szerezz magadnak nevet Betlehemben!

12. Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!"

13. Boász tehát elvette Rutot, s az a felesége lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy fiút foganjon és szüljön.

14. Erre az asszonyok így szóltak Noémihez: "Legyen áldott az Úr, aki nem tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben.

15. Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna."

16. Akkor Noémi fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta.

17. A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. "Noéminak fia született" - mondták -, és elnevezték Obednek. Õ lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.

18. Ez Perec családfája: Perec nemzette Hecront,

19. Hecron nemzette Rámot, Rám nemzette Amminadabot,

20. Amminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Szalmont.

21. Szalmon nemzette Boászt, Boász nemzette Obedet,

22. Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.





“Para consolar uma alma na sua dor, mostre todo o bem que ela ainda pode fazer”. São Padre Pio de Pietrelcina