1. Izrael férfiai megesküdtek Micpában: "Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz."

2. Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr elõtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt.

3. "Ó Urunk, Izrael Istene - mondták -, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelbõl?"

4. Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égõ- és közösségi áldozatot mutatott be.

5. Majd megkérdezték Izrael fiai: "Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?" Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy "aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia."

6. Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint és így szóltak: "Ma egy törzs kivész Izraelbõl.

7. Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik."

8. Megkérdezték tehát: "Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?" Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesbõl nem ment el senki sem a gyülekezetbe.

9. Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül.

10. Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: "Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is.

11. Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben."

12. A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.

13. Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik.

14. Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak.

15. A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein.

16. A közösség vénei ezért így szóltak: "Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak."

17. Aztán hozzáfûzték: "Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelbõl.

18. Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül." Izrael fiai ugyanis megesküdtek: "Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak."

19. Így szóltak: "Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendõben Silóban szokás megülni [amely Bételtõl északra, a Bételbõl Szichembe vezetõ úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik]."

20. Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: "Menjetek és rejtõzzetek el a szõlõkben.

21. Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elõ a szõlõkbõl, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére.

22. Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna õket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna."

23. Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelõen egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük.

24. Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe.

25. Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.





“O mais belo Credo é o que se pronuncia no escuro, no sacrifício, com esforço”. São Padre Pio de Pietrelcina