Found 122 Results for: ugyan
Uram, nemde a hûséget nézi a szemed? Megverted ugyan õket, de nem fájlalják; összetöröd õket, mégsem akarják vállalni a fegyelmet. Jobban megkeményítették arcukat, mint a kõszikla, s nem akarnak megtérni. (Jeremiás könyve 5, 3)
Hát nem féltek tõlem? - mondja az Úr -, és nem remegtek színem elõtt? Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök korlátul, amelyet nem hághat át soha. Háborognak ugyan habjai, de nem bírnak vele, hiába zúgnak hullámai, nem törnek át rajta. (Jeremiás könyve 5, 22)
Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem, és ki vigasztal meg? Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze: Hogy megy a sorod? (Jeremiás könyve 15, 5)
"Menj el Hananjához, és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. (Jeremiás könyve 28, 13)
Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élõ lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: "Ugyan ki mer megtámadni?" (Jeremiás könyve 49, 4)
az ellenség rést ütött a város falán. Erre a király a sötétség leple alatt futásnak eredt, és elmenekült a városból harcosaival együtt a két kõfal között levõ kapun át, amely közel van a királyi kerthez. A káldeusok ugyan ott táboroztak a város körül, de azért elmenekültek Araba felé. (Jeremiás könyve 52, 7)
Ha pedig tûz fenyegeti a fából való, aranyozott és ezüstözött isteneket, akkor a papok ugyan kimenekülnek, de õk éppúgy odaégnek, mint a gerendák. (Báruk könyve 6, 54)
Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tõled kérem számon. (Ezekiel könyve 33, 8)
Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet. (Ezekiel könyve 33, 9)
Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenük, mert számûztem ugyan a népek közé, de most összegyûjtöm õket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük. (Ezekiel könyve 39, 28)
Ez ugyan betör a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére. (Dániel könyve 11, 9)
Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: "Uram, hogy állunk ezekkel a végsõ dolgokkal?" (Dániel könyve 12, 8)