Found 14 Results for: sûrû
Mikor a nap lenyugodott és beállt a sûrû sötétség, füstölõ kemencéhez és égõ fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között. (Teremtés könyve 15, 17)
Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sûrû sötétség szállt egész Egyiptomra. (Kivonulás könyve 10, 22)
Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Sûrû felhõben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked." Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. (Kivonulás könyve 19, 9)
Ott az Úrhoz kiáltottak, és õ sûrû felhõt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte õket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok. (Józsue könyve 24, 7)
Borítsa éjszaka és sûrû sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! (Jób könyve 3, 5)
Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ. (Zsoltárok könyve 18, 12)
Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sûrû lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott, (Bölcsesség könyve 17, 17)
De sújtotta is õket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja elõtt, amikor a sûrû sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát. (Bölcsesség könyve 19, 17)
Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tûz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sûrû erdõt, úgyhogy magasra csap fel a füstje. (Izajás könyve 9, 17)
Szolgád szájával az Urat gyaláztad. Azt mondtad: Töméntelen szekeremmel fölmentem a magas hegyekre, a Libanon csúcsára. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit. A legtávolibb zugába is eljutottam, fáinak sûrû erdejébe. (Izajás könyve 37, 24)
Dicsõítsétek meg az Urat, a ti Isteneteket, mielõtt sötétséget támasztana, és lábatok megbotlanék a homályba borult hegyeken. A világosságra vártok, de sötét éjszakára fogja változtatni, sûrû homályra fordítja. (Jeremiás könyve 13, 16)
Sûrû felhõbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk. (Siralmak könyve 3, 44)
