Found 63 Results for: hatalma
"Úrnõm, Sárai elõl menekülök" - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: "Térj vissza újra úrnõdhöz és hajolj meg hatalma elõtt." (Teremtés könyve 16, 9)
Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tõlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?" (Teremtés könyve 39, 9)
Dávidnak egyre nõtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene. (Sámuel II. könyve 5, 10)
A kaldeusok csapatai, amelyek a testõrség parancsnokának a hatalma alatt álltak, lerombolták Jeruzsálem körül a falakat. (Királyok II. könyve 25, 10)
Dávid hatalma egyre gyarapodott, és a Seregek Ura vele volt. (Krónikák I. könyve 11, 9)
Szégyelltem ugyanis a királytól fegyveres segítséget és lovasokat kérni, hogy oltalmazzanak minket az úton az ellenség ellen. Azt mondtam a királynak: "Istenünk keze vezérli azokat, akik õt keresik, és megáldja õket. Azokat azonban, akik elfordulnak tõle, hatalma és haragja sújtja." (Ezdrás könyve 8, 22)
Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent. (Judit könyve 2, 12)
Így szólt hozzájuk: "Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erõs a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét? (Judit könyve 5, 3)
"Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre. (Judit könyve 5, 23)
Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élõt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mezõ vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek. (Judit könyve 11, 7)
Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen. (Judit könyve 11, 10)
Hatalma hosszú életet ad az erõsnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. (Jób könyve 24, 22)
