Found 38 Results for: evangéliumot

  • Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába. (Apostolok Cselekedetei 8, 40)

  • Akik az István miatt kitört üldözés elõl szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették. (Apostolok Cselekedetei 11, 19)

  • s itt hirdették az evangéliumot. (Apostolok Cselekedetei 14, 7)

  • Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. (Apostolok Cselekedetei 14, 21)

  • A látomás után rajta voltunk, hogy mielõbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda minket hirdetni az evangéliumot. (Apostolok Cselekedetei 16, 10)

  • Ezért amennyire tõlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. (Rómaiaknak írt levél 1, 15)

  • Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívõnek: elõször is a zsidónak, azután a görögnek. (Rómaiaknak írt levél 1, 16)

  • Õk az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az õsökért. (Rómaiaknak írt levél 11, 28)

  • De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van: (Rómaiaknak írt levél 15, 20)

  • Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedõ beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét. (Korintusiaknak írt I. levél 1, 17)

  • Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerû kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. (Korintusiaknak írt I. levél 9, 16)

  • Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetõje, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerezõ jogommal. (Korintusiaknak írt I. levél 9, 18)


“Recorramos a Jesus e não às pessoas, pois só ele nunca nos faltará.” São Padre Pio de Pietrelcina