Found 64 Results for: csupa

  • aranydiadémot fejkötõ szalagján, melybe belevésték a "Szent" feliratot, csodálatos pompa és nagyszerû munka, csupa gyönyörûség a szemnek ez a dísz. (Sirák fia könyve 45, 12)

  • Tetõtõl talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították. (Izajás könyve 1, 6)

  • Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. (Izajás könyve 1, 15)

  • Hogyan is lett cédává a hûséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják. (Izajás könyve 1, 21)

  • Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz. (Izajás könyve 7, 24)

  • Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik? Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendõ napokban megdicsõíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát. (Izajás könyve 8, 23)

  • Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség. (Izajás könyve 44, 18)

  • Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem. (Izajás könyve 60, 21)

  • Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsõségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség. (Jeremiás könyve 2, 11)

  • Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. (Jeremiás könyve 4, 19)

  • Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne. (Jeremiás könyve 6, 6)

  • A nyelvük halálos nyílhoz hasonló, csupa hazugság ajkuk minden szava. "Békesség" - mondogatják egymásnak, de a szívében cselt vet az egyik a másiknak. (Jeremiás könyve 9, 7)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina