Found 426 Results for: Urat
Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az idõben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét, (Krónikák II. könyve 21, 10)
Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtõzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívébõl kereste az Urat. Azután nem volt senki se Achaszja családjából, akinek ereje lett volna az uralkodáshoz. (Krónikák II. könyve 22, 9)
Ekkor az Isten lelke leszállt Zekarjára, Jehojada fõpap fiára. Erre õ odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: "Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, õ is elhagyott benneteket." (Krónikák II. könyve 24, 20)
Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés. (Krónikák II. könyve 24, 24)
Istent szolgálta Zecharjahu idejében, aki õt istenfélelemre tanította. Amikor az Urat szolgálta, az Isten sikert is adott neki. (Krónikák II. könyve 26, 5)
Pekach, Remalja fia ugyanis egy napon százhúszezer vitéz harcost öletett meg Júdában, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. (Krónikák II. könyve 28, 6)
Júda valamennyi városában magaslatokat emeltetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk az idegen isteneknek. Így ingerelte haragra az Urat, atyái Istenét. (Krónikák II. könyve 28, 25)
Hiszkija király a fõemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsõítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsõítõ éneket, s utána meghajoltak és leborultak. (Krónikák II. könyve 29, 30)
mindazoknak, akiknek a szívük készen van rá, hogy keressék az Istent, az Urat, atyáik Istenét, ha nincsenek is a szent tisztaságban." (Krónikák II. könyve 30, 19)
Sõt levelet is írt, és abban is gúnyolta az Urat, Izrael Istenét, és ilyen szavakkal támadta: "Amint a világ népeinek istenei nem tudták népüket megmenteni a hatalmamtól, úgy Hiszkija Istene sem fog kiszabadítani benneteket a kezembõl!" (Krónikák II. könyve 32, 17)
"Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most elõkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben." (Krónikák II. könyve 34, 21)
Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe elõtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükbõl és egész lelkükbõl megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. (Krónikák II. könyve 34, 31)
