Found 620 Results for: Szent Júdás Levél
Júdás elõzõleg fölfegyverzett embereket állított megfelelõ helyekre, nehogy valami alattomos támadás érje az ellenség részérõl. De a tanácskozás békés mederben folyt le. (Makkabeusok II. könyve 14, 22)
Az észrevette, hogy ügyesen kijátszotta. Ezért elment a fönséges és szent templomba, épp amikor a papok a szokásos áldozat bemutatásával voltak elfoglalva, és a férfi kiszolgáltatását követelve. (Makkabeusok II. könyve 14, 31)
Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamaria helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja õket. (Makkabeusok II. könyve 15, 1)
Nikanor gõgjében felfuvalkodva arra gondolt, hogy Júdás csapatain aratott gyõzelmére nyilvános emlékmûvet emel. (Makkabeusok II. könyve 15, 6)
Oniász megszólalt és azt mondta: "Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért." (Makkabeusok II. könyve 15, 14)
"Vedd Isten ajándékát, a szent kardot! Megsemmisíted vele az ellenséget." (Makkabeusok II. könyve 15, 16)
Júdás nagyszerû szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerõsítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette. (Makkabeusok II. könyve 15, 17)
Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Elsõ és legfõbb gondjuk a szent templom volt. (Makkabeusok II. könyve 15, 18)
Azok rettegjenek karod erejétõl, akik káromlások közepette felvonultak szent néped ellen!" Ezzel befejezte imáját. (Makkabeusok II. könyve 15, 24)
Júdás és emberei imádkozva és könyörögve támadtak rá az ellenségre. (Makkabeusok II. könyve 15, 26)
Júdás pedig, aki testestül-lelkestül feláldozta magát honfitársaiért, és ifjú kora óta mindig hûségesen kitartott a testvérei iránti szeretetben, kiadta a parancsot, hogy Nikanornak vágják le fejét és a kezét a karjával együtt, és vigyék Jeruzsálembe. (Makkabeusok II. könyve 15, 30)
És nem is tanultam én a bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete. (Példabeszédek könyve 30, 3)
