Found 2316 Results for: Sem
Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek. (Sámuel I. könyve 6, 13)
Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kõ. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égõáldozatul. (Sámuel I. könyve 6, 14)
A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levõ ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kõre állították. Bet-Semes lakói meg égõáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak. (Sámuel I. könyve 6, 15)
Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerõsített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kõ, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén. (Sámuel I. könyve 6, 18)
Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette õket. (Sámuel I. könyve 6, 19)
Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe elõtt álljon? Kihez menjen tovább tõlünk?" (Sámuel I. könyve 6, 20)
Végigpásztázták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták õket. Aztán átfésülték Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk. (Sámuel I. könyve 9, 4)
Saul ezt válaszolta nagybátyjának: "Tudtunkra adta, hogy a nõstény szamarak elõkerültek." Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit. (Sámuel I. könyve 10, 16)
Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegõdtek. Néhány semmirekellõ azonban így beszélt: "Ugyan mit segíthet ez rajtunk?" S lenézték és nem vittek neki ajándékot. (Sámuel I. könyve 10, 26)
Jábes vénei erre ezt üzenték: "Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivõket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat." (Sámuel I. könyve 11, 3)
Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnal hasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettõ sem együtt. (Sámuel I. könyve 11, 11)
Saul azonban azt mondta: "Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr gyõzelemre segítette Izraelt." (Sámuel I. könyve 11, 13)
