Found 93 Results for: Samuel 19

  • Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: "Mondd a szolgádnak, hogy menjen elõre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát." (Sámuel I. könyve 9, 27)

  • Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környezõ ellenségei kezébõl. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: (Sámuel I. könyve 10, 1)

  • Sault nagybátyja megkérte: "Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel." (Sámuel I. könyve 10, 15)

  • Saul ezt válaszolta nagybátyjának: "Tudtunkra adta, hogy a nõstény szamarak elõkerültek." Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit. (Sámuel I. könyve 10, 16)

  • Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába, (Sámuel I. könyve 10, 17)

  • Ekkor Sámuel minden törzset elõléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett. (Sámuel I. könyve 10, 20)

  • Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: "Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek." A nép ujjongott és felkiáltott: "Éljen a király!" (Sámuel I. könyve 10, 24)

  • Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába. (Sámuel I. könyve 10, 25)

  • Sámuel meg így szólt: "Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!" (Sámuel I. könyve 11, 14)

  • Aztán Sámuel szózatot intézett egész Izraelhez: "Nézzétek, mindent megtettem, amire kértetek, s királyt rendeltem fölétek. (Sámuel I. könyve 12, 1)

  • Ezután Sámuel így beszélt a néphez: "Igen, az Úr a tanú, aki Mózest és Áront rendelte, s aki kivezette atyáitokat Egyiptomból. (Sámuel I. könyve 12, 6)

  • Sámuel az Úrhoz folyamodott, s az Úr zivatart és esõt küldött azon a napon, úgyhogy az egész népet nagy félelem fogta el az Úrtól és Sámueltõl. (Sámuel I. könyve 12, 18)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina