Found 2935 Results for: Oro
ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok minden élõlény elõtt. Mert õ a mi Urunk, õ a mi Istenünk, õ a mi Atyánk, Isten örökkön-örökké. (Tóbiás könyve 13, 4)
Ha szívetek, lelketek mélyébõl hozzá tértek, s igaz életet éltek színe elõtt, felétek fordul, és nem födi el elõletek arcát. Fontoljátok meg, mit tett veletek, s fennhangon magasztaljátok. Mondjatok köszönetet az igazságos Úrnak, magasztaljátok az örökkévalóság Királyát! Számkivetésem földjén én is dicsõítem, hirdetem hatalmát és nagyságát a bûnös népnek. Térjetek meg, bûnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe elõtt. Ki tudja, talán hozzátok is irgalmas lesz és megkönyörül rajtatok. (Tóbiás könyve 13, 6)
Dicsõítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja a szenvedõket, minden nemzedéken át, örökké. (Tóbiás könyve 13, 10)
Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messzirõl, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékrõl nemzedékre. (Tóbiás könyve 13, 11)
Örökké áldott, aki fölépít. Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyûjtik õket, és akkor dicsõítik az örökkévaló Urat. (Tóbiás könyve 13, 13)
Boldogok, akik szeretnek, boldogok, akik örülhetnek majd békédnek! Boldogok, akik siránkoztak pusztulásodon, mert örömük lesz benned és mind megérik jövendõ boldogságodat. (Tóbiás könyve 13, 14)
Rubinnal és ofírkõvel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen Izrael Istene! Örökre dicsõítsék benned a szent nevet!" (Tóbiás könyve 13, 17)
A föld minden népe Istenhez tér majd és igazságban féli az Istent. Mind elhagyják hamis isteneiket, akik tévedésbe vitték õket, és igazságban dicsõítik majd az örökkévaló Istent. (Tóbiás könyve 14, 6)
Amelyik napon mellém temeted anyádat, akármilyen nap lesz is az, még aznap kelj útra, és ne maradj tovább ebben az országban, mert azt látom, hogy hûtlenség és istentelenség uralkodik benne. Látod, fiam, mit tett Nádáb a nevelõapjával, Achikárral: Hát nem élve a föld alá akarta juttatni? De Isten megfizetett az elvetemült gonoszságáért, áldozata szeme láttára, mert Achikár megmenekült, õ pedig az örök sötétségre került büntetésül, amiért Achikár életére tört. Jótetteiért Achikár kikerülte a halálos csapdát, amit Nádáb állított neki, Nádáb azonban beleesett a saját csapdájába és el is pusztult. (Tóbiás könyve 14, 10)
Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán el is temette õket, Ekbatanában, Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét, Tobitét is. (Tóbiás könyve 14, 13)
Még halála elõtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el õket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála elõtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen. (Tóbiás könyve 14, 15)
Õ azonban lerombolta szentélyeiket és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez. (Judit könyve 3, 8)
