Found 133 Results for: Moab története
Mint az ide-oda röpdösõ madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál. (Izajás könyve 16, 2)
Hallottunk Moáb gõgjérõl, módfeletti kevélységérõl. Felfuvalkodottsága, gõgje és dölyfössége csak üres kérkedés. (Izajás könyve 16, 6)
Igen, hiába megy föl Moáb fáradsággal a magaslatokra. S hiába megy be szentélyébe imádkozni: semmit sem ér el vele. (Izajás könyve 16, 12)
És most ezt mondja az Úr: "Még három olyan év, mint a béres évei, és Moáb dicsõsége végetér számos népével együtt. És ami mégis megmarad belõle, az kevés lesz, gyenge és erõtlen." (Izajás könyve 16, 14)
Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe. (Jeremiás könyve 27, 3)
Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élõ júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük, (Jeremiás könyve 40, 11)
Moáb felõl ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erõs vár, rémület vett rajta erõt; (Jeremiás könyve 48, 1)
nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: "Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!" És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van. (Jeremiás könyve 48, 2)
Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edénybõl a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megõrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt. (Jeremiás könyve 48, 11)
Akkor Moáb úgy megszégyenül Kámos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette. (Jeremiás könyve 48, 13)
Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják. (Jeremiás könyve 48, 15)
Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása. (Jeremiás könyve 48, 16)