Found 80 Results for: Luz
Letértek hát õseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elûzték õket isteneik színe elõl. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek. (Judit könyve 5, 8)
Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elûzték õket. (Judit könyve 5, 12)
s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivõ útra vezette õket. A puszta minden lakóját elûzték, (Judit könyve 5, 14)
De most - nehogy elûzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, õket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette õket a bûn. Ám amikor csak bûnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. (Judit könyve 11, 11)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
"A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elûzi a sötétséget." (Jób könyve 17, 12)
Elûzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig. (Jób könyve 18, 14)
a kezed végbevitt. Elûztél népeket, õket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, õket meg naggyá tetted. (Zsoltárok könyve 44, 3)
"A Mindenható elûzött Ékszerük, mint hó a Calmonon. (Zsoltárok könyve 68, 15)
Ahogy az ébredõ elûzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz. (Zsoltárok könyve 73, 20)
Szemük láttára elûzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette. (Zsoltárok könyve 78, 55)
Panaszt emeltek a nép ellen a király elõtt. "Júdás és testvérei minden hívedet megölték - mondták -, és bennünket is elûztek hazánkból. (Makkabeusok I. könyve 7, 6)
